LÉGY ÜDVÖZÖLVE GÖRÖGORSZÁGBAN!

A nap, a tenger és az Égeikum vakító fényében fürdő ókori romok: ez a vérpezsdítő keverék századok óta lebilincseli az utazókat. Akár hajón érkezik az ember Görögországba, akár vonattal vagy repülővel, miután meggémberedett tagjait kinyújtóztatta és lekecmergett a lépcsőn, szinte elvakítja a kinti káprázatos napsütés. Ez a csodás délszaki nap villódzik a víztükrön, csillan meg a fémen és az üvegen, ez veti sötét árnyékát mindenüvé - mert a mediterrán nap mindenütt jelen van. Olyan, akár egy rejtett kamera vakulámpája, amelynek villanása öntudatlanul is megörökíti mozdulatainkat. Mert attól a pillanattól kezdve, hogy letesszük lábunkat a görög földre, részévé is válunk a görög tájnak - a kék égboltnak odafönt és a fehér homoknak idelent. A Parthenon, olajfaligetek, szüreti vígasság, bármi szerepeljen is a képen, mi is rajta vagyunk. Az embernek óhatatlanul az az érzése, hogy kattogtasson akárhányszor a fényképezőgépével, ez a csalafinta ország is lefotózta titokban. Görögország tehát nem csupán felhőtlen vakációk színhelye - 10 milliós népessége ezenközben szünet nélkül eszik, iszik, dolgozik, vitatkozik vagy táncol, készen arra, hogy bevezesse önöket az életébe, megismertesse az idegennel hegyei fennségét, ókori szentélyeit és fehér kavicsos tengerpartjait, mi több, a szívét és a barátságát kínálja. Mikor egy öregasszony bazsalikomágat nyújt át önöknek, a vendégszeretet ősi jelképét, egyúttal bevezeti önöket a maga világába, és ő is belép az önökébe. Aki ide látogat, az nem menekül el a hétköznapok valósága elől, hanem éppenséggel nagyon is kiélesednek az érzékei. Megmerül az itteni élet szagaiban, hangjaiban és ízeiben; elmorzsolgatja a bazsalikomágat az újjai között; beszívja ezt az illatos üdvözletet, miközben visszamosolyog a kedves öregasszonyra.

GÖRÖGORSZÁG VARÁZSA kettős: egyszerre nyújt szellemi és testi élvezeteket. A szemet gyönyörködtető táj, a forró napsütés, a meleg tenger, a görögök vidám könnyedsége egyaránt tökéletes nyaralást ígér.  Ennek ellenére nem árt többet megtudni az országról és az ott élőkről.

Görögország Európa egyik leglátogatottabb,ám egyik legkevésbé ismert országa. A modern görög állam, melynek története 1830-ig nyúlik vissza, kevés hasonlóságot mutat az ókori Görögországról alkotott elképzelésekkel. A földrészektalálkozásánál fekvő ország magán viseli a Balkán, a Közel-Kelet és Mediterráneum jegyeit.

          Görögország viszonylag kicsi, hiszen kevesebb, mint 132 000 négyzetkilóméteren terül el, domborzata mégis igen változatos. Közel háromnegyede lakatlan, megműveletlen hegyvidék. Termékeny, művelésre alkalmas földjein északkeleten dohányt, délebre zöldséget és gyümölcsöt termelnek. A lakosság egyharmada az ország kulturális, pénzügyi és politikai központjában, Athénban él, ahol az antik és a modern jól megfér egymás mellett.

Vallás, nyelv és kultúra

      A velencei és oszmán elnyomás évszázadai  alatt a görög ortodox egyház a vallásos és iskolai nevelésen keresztül megőrizte a görög nyelvet, s azzal együtt a görög nemzeti öntudatot.

 

Görögországi tájakon

A görög táj szépsége nyersességében rejlik. A sziklákkal szegélyezett tengerparti sávot elhagyva, a szárazföld belsejében masszív hegyvonulatokat, szurdokokat és sziklaszirteket találunk, ahol sasok és keselyűk tanyáznak. A meredek hegyoldalakban magasan, komoran álló ciprusok képe szorosan összekapcsolódik a görög régészeti helyszínekkel

Görögország története

A történelem előtti Görögország:

A bronzkorban három jól elkülöníthető kultúra alakult ki Görögország területén: a kükládikus az i. e. 3. évezredben; a minószi elsősorban Krétán virágzott, de kisugárzott az Égei-tenger szigeteire; a mükénéi pedig a kontinensen terjedt el, de a minószi kultúra hanyatlásával, i. e. 1450 körül, Krétára is átterjedt. Mind a minószi, mind a mükénéi az i. e. 2. évezredben, a paloták korában érte el a csúcspontját, amelyet központosított vallási és állami hatalom jellmzett.

Az átmeneti és az archaikus kor:

I. e. 1200 után a görögök elszegényedtek, lélekszámban megfogyatkoztak, és korábbi tudásuk homályba borult. Csak i. e. 800 körül, a városállamok megjelenésével éled újjá a görög kultúra, melyet újfajta hadviselés, politika és művészet jellemzett. Görög kolóniák létesültek, olyan távoli vidékeken is, mint a Fekete-tenger partja, a mai Szíria területe, Észak-Afrika és a Földközi-tenger nyugati medencéje. Görögország a görögök lakta területek összességét jelentette.

A klasszikus kor:

Az ókori görög civilizáció a klasszikus korban érte el csúcspontját. A mintegy másfél évszázad alatt a filozófia, a drámaírás, a különböző művészetek olyan nagyságai születtek, mint Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész, Szókratész, Platón, Arisztotelész, pedig a fegyverek sem hallgattak ez idő alatt. A peloponészoszi háborúk, melyekben Athén és a szövetséges városállamok vívták véres csatáikat Spárta és az ő szövetségesei ellen, nyomták rá bélyegüket az i. e. 5. sz.-ra. Az i. e. 4. sz.-ban Spárta, Athén és Théba sokáig próbáltak ellenállni a makedónok térhódításának, de i. e. 338-ban végleg alulmaradtak a makedóniai II. Philipposszal szemben.

A hellenizmus kora:

Nagy Sándor, Makedónia királya valóra váltotta apja II. Philipposz álmait, és legyőzte a perzsákat. Hatalmas birodalom alapjait vetette meg, mely keleten Indiáig, délen Egyiptomig terjedt. A hellenizmus korában terjedt el a görög nyelv használata és vált meghatározóvá a görög vallás és kultúra a meghódított területeken. Nagy Sándor i. e. 323-ban bekövetkezett halála után is fennmaradt ez a hatás és tartott egészen az i. e. 2. sz. közepéig, amikor a rómaiak térhódítása felmorzsolta a görög világot. A rómaiak i. sz. 168-ban vették át a makedónoktól a görögök fölötti uralmat.

A római kor:

Miután i. e. 146-ban, Korinthosz elfoglalásával és kifosztásával, a rómaiak megszerezték a hatalmat Görögország felett, ez lett a Római Birodalom szellemi központja. Az előkelő rómaiak az athéni filozófiai iskolákba küldték fiaikat tanulni. A Rómáért folytatott harcok színhelye is gyakran volt görög föld. Julius Ceasar halála után i. e. 31-ben, Octavianus és Antonius is Thesszáliában, Actium mellett csapott össze. I. (Nagy) Konsztantinosz császár i. sz. 323-ban megalapította a birodalom új, keleti fővárosát, Konstantinápolyt. Később a birodalom két részre szakadt, a görögül beszélő keleti és a latinul beszélő nyugati birodalomra.

A bizánci keresztes kor:

A bizánci birodalomban, mely i. sz. 4. sz. végére a Kelet-római Birodalom helyére lépett, Görögország egységesen ortodox vallásúvá lett és csak közigazgtásilag oszlott különböző körzetekre. Amikor Konstantinápoly a keresztesek kezére jutott, az országot velencei és frank hódítók darabolták fel. Bizáncot és Misztrászt 1261-ben visszafoglalták ugyan a görögök, de 1453-ban a törökök elfoglalták Konstantinápolyt, és ez végérvényesen megpecsételte a Bizánci Birodalom sorsát. Mindazonáltal Bizánc sok száz templomot és végtelenül gazdag kultúrális örökséget hagyott az utókorra.

A velencei és az oszmán kor:

A törökök 1453-ban bevették Konstantinápolyt, és 1460-ra elfdoglalták csaknem minden görüg települést. Az ezt követő 350 évben nem létezett görög állam, Konstantinápoly a hatalmas Oszmán Birodalom fővárosa lett. A város azonban megmaradt a görög lakosság szellemi központjának, és itt születtek a görögfeltámadásáról szőtt álmok is. A mai Görögország lakossága elszegényedett, eldugott falvakban őrizte a nyelvet, a kultúrát és a hagyományokat, bár ott is sokat szenvedett a fegyveres bandák támadásaitól. A Jón-szigetek, Kréta és a szárazföld néhány tengerparti települése fölött a velenceiek szerezték meg a hatalmat, akik minden erejükkel azon voltak,hogy a maguk képére formálják a meghódított területeket. Ennek hagyatéka a gazdag kultúrális és építészeti örökség. 

A modern Görögország születése:

A görög szabadságharc kitörésével vette kezdetét a török uralom lezárása, és ekkor született a "nagy eszme" egy zászló alatt egyesíteni a görögöket. Kezdetben sikerrel jártak az expanziós törekvések, a 19. sz. folyamán a görögök megkétszerezték a fennhatóságuk alá vont területek nagyságát és több sziget is visszanyerte függetlenségét. Az I. világháború végén azonban a Kis-Ázsia elfolalására tett kísérlet súlyos kudarccal végződött, és 1922-ben több millió görögöt űztek el az anatóliai Szmirnából a törökök. Ezzel vége szakadt a görögök több ezer éves kis-ázsiai jelenlétének.

A 20. századi Görögország

A törököktől elszenvedett 1922-es vereséget követő évek komoly megpróbáltatásokat hoztak a görögökre. A török területekről tömegesen menekülők is fokozták a két háború közötti politikai bizonytalanságot. Metáxász diktátórságát az idegen csapatok támadásai követték: olasz, német, bolgár seregek szállták meg az országot. 1946-1949 között véres polgárháború osztotta meg a görögöket. Az 1950-es években a ciprusi válságot és az 1967-1974 közötti katonai juntát követően Görögország 1981-ben elismert demokratikus államként csatlakozott az Európai Unióhoz.

 Athén

"Kelet és nyugat egyesül e lültető forgalmú világvárosában, amely élénk és túláradó, mint lakói - és itt találják az orzság legfontosabb műemlékeit. Ha van erény, amelyben Athén tagadhatatlanul bővelkedik, akkor az a rugalmasság."

Athén, mintegy 7000 évre visszatekintő város az európai civilizáció bölcsője volt. Az i. e. 5. században élte virágkorát, amikor az athéniak uralták a Földközi-tenger keleti partvidékének nagy részét. Számos épület maradt ránk ebből a korszakból - például az ősi Agora és az Akropolisz -, melyek főként a város déli részén fekszenek.

 

 

Pillantás Athénra:

Athén városának története 3500 évre nyúlik vissza. Fénykorát az ókori Görögország klasszikus korában élte, mely időszakból számos épület és régészeti lelet maradt az utókorra. Az i. e. 5. század valóságos aranykor volt - ekkor építette Periklész az Akropoliszt. Később, a Bizánci Birodalom részeként és az oszmán elnyomás alatt Athén szerepe elhanyagolható volt. 1834-ben vált ismét jelentőssé, amikor Görögország fővárosa lett. Napjainkra zsúfolt, modern metropolisszá nőtte ki magát.

Akropolisz:

i. e. 5. század közepén három különböző templom és egy grandiózus bejárat épült ekkor az Akropoliszon. Dionüszosz színházát i. e. 4. században építették a déli lejtőre, míg Heródes Atticus színházával az i. sz. 2. században egészítették ki az épületegyüttest.

 

Az Akropolisz Múzeum Kincsei:

 

A Parthenon:

A világ egyik legismertebb építményének története i. e. 447-ben kezdődött. Kallikratész, és Iktinosz építészek tervezték, eredetileg abból a célból, hogy itt állítsák fel Pheidiasz alkotását, Athéné Parthenosz 12 méteres szobrát. A kilenc évig tartó építkezés végén i. e. 438-ban ajánlották az istennőnek a templomot. Azóta, az évszázadok folyamán hol templom volt, hol mecset, hol pedig fegyverraktár, és többször is súlyosan megrongálódott. Mégis mivel az ókori Athén tündöklésére emlékeztet, örökké a város emblematikus épülete marad.

 A kariatidák előcsarnoka:

Az Erectheion déli előcsarnokában nőalakokat használtak oszlopok helyett; négy eredeti szobrot a múzeumban őriznek, helyükön gipszből készült másolatok láthatók. Az Erechteion kecses épülete ősi kegyhely, ahol a bronzkorig visszanyúló kultuszokat ápoltak. A helyreállított kariatidák valójában oszlopok Kekropsz sírja fölött, a király volt Athén mitikus alapítója.

Herodes Atticus Színháza:

A Herodes Atticus Odeonjaként is ismert színház i.sz. 161-ben épült. 1955-ben restaurálták, ma szabadtéri hangversenyeket tartanak benne.

Dionüszosz színháza:

Ez az Akropolisz déli lejtőjének sziklájába vájt, első kőből épült színház volt a görög tragédiák bölcsője. Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész és Arisztophanész darabjait mind itt mutatták be a város évenként megrendezett, nem éppen szerény és visszafogott Dionüszia fesztiválján. I. e. 342-326 között, Lükurgosz idejében kőből építették újjá a színházat, de a ma látható romok egy nagyobb, mintegy 17 000 férőhelyes római építmény után maradtak fenn.

Hadrianus kapuja:

Csak néhány római műemlék tanúskodik azokról az időkről, amikor Athén a kultúra nagyra becsült fellegvárának számított a rómaiak szemében. Hadrianus 2. századi császár is lelkes tisztelője volt a klasszikus görögségnek. Az ő díszes kapuja ott emelkedik, ahol véget ér a hellén Athén, és elkezdődik Achaia provincia egyetemi városkája.

 

Népkert:

Ha nem kenyerük a hegymászás, enyhülésre találhatnak a Népkertben is, amely egy kőhajításnyira fekszik a Bizánci, Benaki és Hadtörténeti Múzeumtól. Sétáljanak végig az Odosz Herodes Atticuson, nézzék meg az evzónok őrségváltását; innen jobbra fordulva beérnek a parkba.

 Plateia Szindágmá:

A Szindágmá néven is ismert téren van a görög parlament a Vouli épületben, és itt található az Ismeretlen katona sírja, melyet egy haldokló hoplita harcost ábrázoló forradalmi dombormű díszít. A Nemzeti Gárda híres uniformisukat, szoknyát és bojtos fapapucsot viselő tagjai folyamatosan őrt állnak a sír előtt. Leginkább az őrségváltáskor, vasárnaponként de. 11 órakkor érdemes megnézni őket.

 

 További látnivalók Athénban:

- Az Agora vagy piactér, az ókori kereskedelmi élet központja volt. Attalosz sztoáját 1953-56-ig rekonstruálták eredeti i. e. 2. sz.-i formájában. Ma itt látható az Agora Múzeum.

- Szelek tornya: a római kori fórum mellett áll. A kis nyolcszögletű tájolóval ellátott épületben, mely hellenisztikus stílusban épült, víz- és napóra valamint egy szélkakas működött. Oldalán a szeleket láthatjuk megszemélyesítve.  

 

- Nemzeti Régészeti Múzeum: a nagy nyugati civilizációk számos kincse megtekinthető. Az olykor csak Nemzeti Múzeumként emlegetett múzeumot 1891-ben nyitották meg. Így most már egy helyen látható az a fantasztikus gyűjtemény, melynek darabjai korábban a város különböző pontjain voltak kiállítva. Egyedülálló kiállításaival, a mükénéi aranykincseket, a páratlan nagyságú szobor-, cserép- és ékszergyűjteményt felvonultató intézmény kétségkívül a világ egyik legnagyszerűbb múzeuma.

- Kükladikus Művészetek Múzeuma: gyűjteménye páratlan.

- Benáki Múzeum: a görög művészet, az antik tárgyak, ékszerek, ikonok, népviseletek, bizánci relikviák kincsesháza.

- Háborús Múzeum

- Bizánci Múzeum

- Színházmúzeum

- Athén Város Múzema

- Nemzeti Történeti Múzeum

- Görög Népművészeti Múzeum

- Görög Zsidó Múzeum

- Agiosz Nikolaosz Katedrális

 

- Kyriazópoulosz Népi Kerámia Múzeum

- Olümpiai Zeusz temploma: Az Olümpiai Zeusz temploma, Görögország legnagyobb temploma volt, még a Parthenonon is túltett. Építése az i. e. 6. században kezdődött, Peiszisztratosz ideje alatt, aki állítólag népszerűsége növelése érdekében fogott az építkezésbe. Bár a hosszú évek alatt többször is hozzáfogtak, a templomot csak 650 évvel később sikerült befejezni. I. sz. 132-ben, a páhellén fesztivál idején, második athéni látogatása alkalmával Hadrianus római császár Olümpiai Zeusznak ajánlotta a templomot.

- Hadrianusz könyvtára: az i. sz. 132 utáni években épült. A 118x78 méter alapterületű könyvtárhoz kisebb szobák és kert is tartozott.

Athén éjszaka is lélegzetelállító, érdemes megnézni:

 

- Stb....

Peloponneszoszi félsziget

 

"Itt minden kő az ókorról beszél - az első olimpiai stadionról Agamemnón Mükénéjéig. A déli tartományokon szép strandok hívogatnak a türkizkék öblökben, végül ott van a vad, érintetlen szépségű Mani."

Az 1821-1831 közötti forradalom egyik legfontosabb bástyája és harctere, a Peloponneszosz volt a modern görög állam magja. A lenyűgözően hatalmas félsziget, melyet csupán az ugyancsak festőien szép és vadragényes 6 km széles Korinthoszi-szoros választ el attól,hogy sziget legyen, lélegzetelállítóan szép tájakkal és csodálatos műemlékekkel büszkélkedhet. A Peloponneszosz bővelkedik az ókori és középkori emlékekben - ezek alkotják a félsziget fő látnivalóit. Bár Argolidtól és Ileiától távol kevés az igazán fejlett terület, a Loúsziosz szurdokhoz és Kalogriához hasonló látványosságok turisták és természetbúvárok ezreit vonzzák. Az ország belsejében még mindíg a mezőgazdaság a meghatározó, a vidék egyetlen nagyvárosa Pátra. A tájat az erdő borította hegyoldalak uralják, de a félsziget nyugati partvidéke, Pátrától Methóniig, a Földközi-tenger néhány legnagyszerűbb strandjával büszkélkedhet.

Az Ókori Korinthosz:

Az Ókori Korinthosz annak köszönhette gazdagságát, hogy a korinthoszi- és Szaronoki-öblöt elválasztó földnyelven helyezkedik el. Már a Korinthoszi-csatorna megépítése elött is ezen a földnyelven volt a legrövidebb kereskedelmi út a Földközi-tenger keleti része, valamint az Adria és Olaszország között.

A Korinthoszi-csatorna:

A viharos Matapan- vagy Tainaro-fok a Peloponneszosz legdélebbi pontja egyike volt az ókor rettegett földfokainak; a hajókat inkább lepakolták a korinthoszi földnyelv egyik partján, átvontatták őket a 6 km hosszú díolkoson (csúszós út) , majd újra vízre bocsátották őket.

További érdekességek:

 www.kozep-esnyugat-gorogorsz.hupont.hu oldalon.

Oldal: Hogyan működik a HuPont.hu weboldalszerkesztő és honlap?
HELLAS - © 2008 - 2024 - hellas.hupont.hu

A HuPont.hu honlap ingyen regisztrálható, és sosem kell érte fizetni: Honlap Ingyen.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat